2004 decemberében merült föl az ötlet Forgách Péter fejében, hogy mi lenne, ha a magyar diákok mintegy missziót vállalva mennének el Csángóföldre, hogy segítsék a falvakban a magyar nyelv oktatását.
2005 januárjában fel is vette egyik CTP-s diákunk, Szádeczky-Kardoss Csilla (Trocaire College) a kapcsolatot Hegyeli Attilával, az oktatási program vezetőjével. Hosszas beszélgetés után megszületett a megállapodás: 2005 szeptemberétől 4 hónapon át oktathatott Csilla - természetesen önkéntesen - Moldvában. Az Alapítvány állta a költségeket, mivel a Csángó Szövetség csakis és kizárólag akkor biztosít fizetést, ha a pedagógusok legalább egy teljes tanévet töltenek kint.

Novemberben az Alapítvány elnöke, Gőbel Réka pár önkéntessel nekivágott a nagy útnak 500 kilónyi segélyszállítmánnyal (magyar nyelvű könyvek, tanszerek, ruhák, tisztítószerek …). A látogatás fő célja - önkéntesünk, Csilla meglátogatásán és a segélyszállítmányon kívül - egy megbeszélés volt a kinti oktatási program vezetőjével a két szervezet közötti hosszú távú kapcsolat lehetőségeiről.

A Szövetség azóta is örömmel fogadja a magyarországi fiatalokat, akik rövidebb-hosszabb ideig lelkesen vállalják a csángó gyerekekkel való foglalatosságot.

Kedvcsinálónak álljon itt Csilla rövid beszámolója:

Moldvában kétféle magyaroktatást különböztethetünk meg: iskolán belülit és iskolán kívülit. Magyar állampolgárok azonban csak az iskolán kívüli oktatásban vehetnek részt. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy délutáni szakkört, csak azzal a különbséggel, hogy nem feltétlenül délután van. A falu ugyanis, ahol tanítottam (Csíkfalu) csupán alsó tagozatos iskolát tud működtetni, és azt is csak két tanteremmel. Így a gyerekek egyik csoportja délelőtt, a másik csoport pedig délután jár iskolába. Ez alapján osztottuk be őket a magyarórákra is.
Az iskolán belüli foglalkozásokat egy erdélyi származású kolléganőm tartotta. Vele együtt laktunk egy, a Szövetség által bérelt házban. Erdélyi lévén, kettőnk közül ő volt az, aki tudott románul, így a hivatalos ügyintézésben ő járt elől. Természetesen kivette részét az iskolán kívüli oktatásból is. Ezeket a házban kialakított tanteremben tartottuk. Egyszerre mintegy 16-20 gyerekkel tudtunk foglalkozni, több székünk ugyanis nem volt. A felszerelést (könyv, füzet, radír, ceruza, színes, toll, vonalzó, gyurma…) mi adtuk a gyerekeknek. A padok a dévai Csaba testvér, a falra akasztható nyelvtani táblák Mádl Dalma asszony adományai. Egy foglalkozás 45-60 perces volt, és minden csoport, melyet korosztály, illetve tudásszint alapján osztottunk be, hetente 3-szor jött órára.
Az én feladatkörömbe elsősorban az írás, olvasás tanítása, a szókincs bővítése tartozott, de emellett természetesen tartottunk kézműves foglalkozásokat, táncházakat, versenyeket, videóztunk, báboztunk, betlehemes műsort készítettünk, készültünk a versmondó- és a népdalversenyre és természetesen rengeteget játszottunk.

Szeptemberben, amikor megkezdtük az oktatást, 70 gyermek iratkozott be hozzánk órára. Decemberre ez a szám már 100 fölött volt. A korosztály is teljesen széles volt: óvodás kortól 18 évesig mindenki megtalálható volt az órákon.

Természetesen a mai napig kapcsolatban vagyok a Szövetséggel, a gyerekekkel, a volt kollégákkal. Azóta is több program megszervezésében segítettem: nyári tábor Sóstón, keresztapa program terjesztése, karácsonyi műsor előadása a Pázmány Egyetem intézményeiben, adománygyűjtések.

Ha kedvet kaptatok ehhez a felejthetetlen élményhez, várom jelentkezéseteket!

Csilla

További információk: www.csango.ro , valamint szkcsilla@gmail.com és a CTP irodában.